Kunhegyes Város Honlapja - Fõzõverseny 2006. szeptember 23.

Az idén a hagyományos Mihály-napi fõzõversenyünk immár 6. alkalommal került megrendezésre

Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek sikeres fõzõversenyeinek híre meghozta a kedvet jeles szakácsainknak, hogy megméressék tudásukat: az idén rekordszámú, 39 szakács gondolta úgy, hogy e nemes versengésben itt a helyük a kunhegyesi versenypályán, azaz – stílszerûen - a játszótéren. Szó szerint a játszótéren, mert ez a mai nap a hagyományokhoz híven a szórakozásról és a játékról szól, amellett, hogy „játszásiból” igen komoly remekmûvek készülnek el a bogrács aljának melengetése által.

Mivel a fõzõverseny szervezõcsapata állandó, és szeretjük a jól bevált dolgokat követni, a pontozás és a verseny feltételei az elmúlt évekhez képest nem változtak.
Így a nevezési díj változatlanul 1 Ft volt, csak azért, hogy lássuk: minden ellenkezõ gondolatunk ellenére valamit ér azért a mi kis forintosunk.
A kinti, tûzhely melletti pontozás elvei alapján – mely a fõzõalkalmatosság, tûzhelykörnyék, szakácsok öltözéke (népviselet, ne adj’ isten kunkötõ viselése), a receptek, az étel elnevezése, a tájjelleg megtartása – maximálisan 10 pont volt adható – nem gyõzzük eléggé hangsúlyozni a versenyzõinknek, hogy a külsõségekre kapott pontok mennyire fontosak a végsõ pontszám kialakulásában. Az idén a maximális pontszámot a kint tapasztaltak alapján csak 1 szakács érte el: Sümegi János, a köcsögös babot fõzõ mohácsi versenyzõ. A jövõre nézve – aki olvasta e cikket, adja tovább! – jótanács, hogy a fõzõknek érdemes a kinti pontok megszerzésére nagy hangsúlyt fektetni.
A sorszámozott tányérok folyama fél 12-kor indult a „benti” pontozás, a végsõ értékelés helyszínéül szolgáló fehér asztalra. Az idén a zsûrit csupa-csupa szakember alkotta, tagjai a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Falusi Turizmus Közhasznú Egyesület képviselõi voltak: Sasvári István (Szolnok), Molnár Géza (Tiszaigar), Major András (Cserkeszõlõ), Kenyeres Sándorné (Szolnok), Vargáné Tar Katalin (Tiszagyenda); a zsûri elnöke Lehoczky József mesterszakács volt, aki a felkínált ételekben a szakmai szempontok érvényesülését fiával, Lehoczky Norbert szakáccsal vizsgálta tüzetesen. Az értékelés részese volt – Simai János kunkapitány felkérésének eleget téve – a jelenlegi kunkapitány, Smuta Zoltán és kedves felesége Kunszentmártonból, valamint Nagy Albert jászkapitány Jászboldogházáról.
A versenyzõk munkájának elismeréseként az idei esztendõben a hagyományos kupák mellett minden induló maradandó emléktárgyat, egyenkötõt kapott, illetve a rendezvény támogatói tíz különdíjat is felajánlottak a legjobbaknak.
A bírálás során a beérkezett ételek sorszám szerint kerültek az asztalra; a választék igen szélesre sikeredett, volt itt - a teljesség igénye nélkül - ötféle birka, káposztával készült ételbõl négyféle, tizenegyféle babétel, három halászlé, négy marhahúsból készült eledel, egy kecskepörkölt, három pacal valamint slambuc, tárkonyos borjúragu, köcsögös bab, húsleves stb.
A zsûri lelkiismeretes és gyomorpróbáló munkája után az értékelési lapok összesítése nem várt eredményt hozott: elõállt az a helyzet, hogy az elsõ helyen pontazonosság alakult ki; mindkét versenyzõnk 196-196 pontot gyûjtött! Az egyik szakács eredménye: „kinti” pont 68, „benti” pont 128, a másiknál „kinti” pont 63, a „benti” 133. A harmadik helyezett 57 „kinti”, és 138 „benti” pontot kapott, így összpontszáma 195 pont volt. Mindebbõl kitûnik – ahogy arra már fentebb utaltam -, hogy milyen nagy szerepet játszik a kint (a fõzés helyszínén) szerzett pontszám a helyezések elosztásánál.
A zsûri tehát az elsõ helyezett meghatározását illetõen nagy dilemmába került, mert sajnos a verseny-alapszabályunk azon része, hogy pontazonosság esetén a fõzõverseny fõrendezõje dönt – személyi összeférhetetlenség miatt most nem mûködhetett. Az újrakóstolás eredményeként a zsûri egyöntetûen úgy határozott, hogy - a benti pontok nagyobb súlya miatt - a „Kunsági pacalpörkölt” (készítõje Fejér András) érdemli az elsõ helyezettnek járó serleget. A második helyezett Czinege Csaba „Töltött káposzta Csaba-módra” elnevezésû étke, míg a harmadik Burai Krisztina fiatal szakácspalánta babgulyása lett. A többi versenyzõt nem rangsoroltuk, de a zsûrinek különösen ízlett még - amit az adott magas pontszámok is tükröznek – a „Mangalica zsírján nekiveselkedett feketehegyi csülkös bableves”, a „Töltött káposzta-ahogy mi szeretjük”, a „Zöldséges csirkemell Balogh-módra”, a „Slambuc”, a „Pacal csülökkel” a „Tárkonyos borjúragu cipóban”, a „Káposztáshús gazdagon” a „Köcsögös bab”, az „Aranyfácán húsleves házicsigával”, a „Halászlé”, a „Babgulyás”a „Birkapörkölt”, a „Babgulyás-gazdagon ízesítve” és a „Marhapörkölt”.
Azután, hogy megnyugtató módon rendezõdött a helyezések sorsa, nem volt más dolga a tisztelt zsûrinek, minthogy a különdíjak sorsáról döntsön a felajánlók által kért szempontok alapján:
- Nagy Albert jászkapitány a legfiatalabb szakács részére ajánlott fel mûvészi értékû különdíjat, amelyet Nagy Dávid kapott
- a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Falusi Turizmus Közhasznú Egyesület nevében Herbály Imre elnök úr többfunkciós bicskát ajánlott fel a legjobb férfi fõzõnek, amelyet az Egyesület nevében Kenyeres Sándorné egyesületi titkár adott át Fejér Andrásnak
- a legszebb tálalásért a Magyar Korona Gyógyszertár ajánlott fel ajándékcsomagot, amelyet Túri Jánosné érdemelt ki
- a legtöbbféle alapanyagot felhasználó-, valamint népi ételféleséget fõzõ szakács részére Szatmári Zoltán képviselõ, magánvállalkozó ajánlott fel különdíjat; az elõbbit Balogh Zoltán, az utóbbit Lázók Irén nyerte
- Kontra József polgármester felajánlásait, „A legidõsebb versenyzõ” díját Szabó Lajos (59 éves); a „Különleges technika” díját Sümegi János (köcsögös bab); „Õsi magyar étel”-díjat Nagy Sándor (tárkonyos borjúragu cipóban); „A legmerészebb és legegyszerûbb ötlet”-díjat Elek Andrea (sósburgonya gulyáságyúban) és végül a „Címerállat megfõzéséért”-díjat Ács Attila (kecskepörkölt) kapta.

Mihály-napi fõzõversenyünk színvonalát jellemzi, hogy az ételek kóstolására mostanra már messze földrõl is érkeztek vendégek, akik szájhagyomány útján értesültek a kunhegyesi ételek egyediségérõl és szakácsaink tehetségérõl. Azt, hogy minden elkészült étel finomra sikeredett ezen a napon mi sem bizonyítja jobban, hogy a délig alvók már csak a bogrács kitörlésében reménykedhettek.

A zsûri elnökének és tagjainak, támogatóinknak, valamint a versenyzõknek, segítõiknek és szponzoraiknak köszönjük a részvételt, a fõzõverseny sikeres lebonyolításában való aktív közremûködést.

A jövõ évi Mihály-napi viszontlátásra:
Hegedûs József
fõszervezõ

Kunhegyes, 2006. szeptember 25.