Zsigmond Ferenc tanár, irodalomtörténész, az MTA tagja

1883. március 6-án született Kunhegyesen a Lejtő utca 44. számú, egyszerű, akkor még nádfödeles parasztházban. Családja átmeneti helyet foglalt el az akkori nagykun község társadalmi hierarchiájában. Édesanyja, Apostol Eszter tősgyökeres kunhegyesi családból származott, aki első házasságából csupán néhány hold földdel járult hozzá a családi vagyonhoz. Édesapja, Zsigmond Ferenc a háromszéki havasok aljáról jött Kunhegyesre, s postamesteri fizetése és a föld szerény jövedelme nem tette lehetővé, hogy családja életmódja különbözzön a parasztokétól. Két gyermekük született, István az idősebb, Ferenc a fiatalabb. Zsigmond Ferenc keresztszülei Kulifay Károly akkori főjegyző és felesége voltak, ez a tény jelezheti, hogy az apa elismert személy volt Kunhegyesen.

Elemi iskolai tanulmányait kitűnővel végezte Kunhegyesen. Már gyermekkorában sokszor nem csatlakozott játszótársaihoz, hanem helyette könyvet, újságot olvasott. 1893-ban került a Mezőtúri református főgimnáziumba, s végig az iskola épületében lévő internátusban lakott, s étkezést is itt kapott. Jó barátság fűzte Jakucs Istvánhoz, aki egy osztállyal felette járt, s pályafutása szinte azonos az övével: ő is Kolozsváron végzett, együtt kezdtek tanítani Karcagon, s együtt mentek át Debrecenbe is.

A mezőtúr alma mater évkönyvében így emlékezik meg róla: „Zsigmond Ferenc ugyan személyesen nem volt iskolánk irodalomtanára, mégis okunk és jogunk van rá, hogy itt foglalkozzunk alakjával és pályájával: tanulmányait mindvégig gimnáziumunkban végezte, ahol az Önképzőkörben korán kitünt irodalmi értekezéseivel, másrészt: irodalmi tankönyve által – amelyet lexikonaink “a felszabadulás előtti legjobb tankönyv”-nek neveznek – közvetve részt vett ifjúságunk nevelésében. S azt a haladó szellemet, újszerű szemléletet, amelyet méltatói joggal emelnek ki tankönyvéből, itt az ősi iskolában szívta magába, mint annyi itt végzett túri kollégája és barátja, akik élőszóval, közvetlenül terjesztették a katedráról az Alma mater nemes szellemi örökségét.

Kiváló tanuló volt s már VI.-os korában dicséretet nyert a természetrajzi pályázaton, ugyanakkor osztályképviselő volt az Önképzőkörben, s két év múlva, 1900. dec. l-én ő tartotta az ünnepi megemlékezést az iskola Vörösmarty-ünnepélyén. (Később, 1940-ben nagy összefoglaló művet írt a Szózat költőjéről.)

Az egyetemet Kolozsvárott végezte, majd 1906-1922 között Karcagon, 1922-34 között Debrecenben volt középiskolai tanár. Kapcsolata ekkor sem szakadt meg a túri Alma Materrel. Az 1917/18. évi Értesítőben olvassuk: “Április 27-én hangversenyt tartottunk gazdag műsorral az ifjúsági segélyegylet és a zenealap javára. Ez alkalommal a helyi erőkön kívül közreműködtek: Baja Mihály túrkevei református lelkész, aki költeményeiből olvasott föl és volt tanítványunk, dr. Zsigmond Ferenc, karcagi főgimnáziumi tanár, aki „ A háború hatása a költészetre címmel tartott szép előadást.” 1923-tól magántanár volt a debreceni Tudományegyetemen, 1930-tól pedig címzetes rendkívüli tanár. Az 1924/25-i Értesítő szerint irodalmi műveivel gazdagította a túri iskola tanári könyvtárát, 1928-ban választmányi tagja lett a Mezőtúri Öregdiákok Egyesületének. 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1943-ban pedig rendes tagjául választotta. Jellemző haladó gondolkodására, hogy a háború kellős közepén, 1943. február l-én ezzel a címmel tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását: Orosz hatások irodalmunkban . Nem is jelenhetett meg tanulmánya nyomtatásban, csak 1945-ben.

Korábbi irodalomtörténeti művei is a nemes liberalizmus és haladó szellem jegyében születtek. Mint a Magyar Irodalmi Lexikon írja: “Monográfiáiban árnyaltan elemezte az egyes írók életművét, alkotómódszerét. Megírta az első nagy Jókai-tanulmányt, úttörő jelentőségű Mikszáth- és Ady-könyve. Az Ady-kérdést története (Mezőtúr, 1928) művében összeállította az Adyt védő és támadó írásokat, hogy kulcsot adjon Ady költészetének megértéséhez.” Tragikusan, öngyilkossággal ért véget termő, gazdag élete.

Aligha adózhatnánk illőbben emlékének, mint azzal, hogy idézzük Petőfiről és Adyról, a két nagy forradalmár költőről szóló összefoglalását 1933-ban kiadott tankönyvéből, amelyből annyian szívtuk magunkba az irodalom szeretetét s a minden új iránt fogékony gondolkozást. “A szerelem mellett másik, még magasztosabb életeszménye: a szabadság. A szerelem rabságán kívül minden egyéb rabságot szenvedélyesen gyűlölt, viszont szabadságot vágyott adni mindazoknak, akiket szeretett, elsősorban hazájának, nemzetének. A nagy magyar alföldön született, gyermekkorában ez jelentette ránézve a hazát, de egyúttal a szabadságnak is jelképévé lett ránézve a nyílt látóhatárú, végtelenbe vesző Alföld. A 23-26 éves ifjú politikai meggyőződésével akár egy véleményen vagyunk, akár nem: megható és elragadó látvány mindnyájunkra nézve az a prófétai hit és bátorság, amellyel ez a lánglelkű ifjú feláldozza életét és szerelmét egy még szentebb eszméért: a nemzeti és világszabadságért.

Ady Endréről, irodalmunk nagy megújítójáról pedig így ír tankönyvében: „A költészeti forradalom viharos kirobbanása, az irodalmi kettészakadás kiteljesedése az ADY ENDRE nevéhez fűződik. Első, Debrecenben megjelent verseskötetében a hagyományos költői modorral próbálkozott, második, nagyváradi kötetében már meghökkentő merészségek akadtak, némely vallomásának a tartalma is, hangja is túllépte a költői gyakorlat megszokott határait, azután hosszabb időt töltvén Párizsban, még elmaradottabbnak kezdte látni az itthoni világot. Kénytelen-kelletlen hazatért s minden verskötete újabb harci roham lett a szerinte pusztulásra megérett magyar életberendezkedés ellen politikai, irodalmi, erkölcsi vonatkozásban egyaránt. Ázsiai eredetű népét szereti és siratja, csak vezetőit átkozza, akik a nyakára ülnek ennek a nemes fajnak s nem engedik a nyugati kultúra magasabb rendű életét élnie…Írói szereplésének azonban nem ez az oldala fontos most reánk nézve, hanem az a kérdés érdekel bennünket: mik az ő öltői egyéniségének fővonásai, forradalmári szerepének esztétikai vívmányai? – Megnövelte a lírai műfaj tárgyi területét. Petőfi is rendkívül őszinte s ezért az almanach-lírához szokott emberek meg is rótták a “mindent” megéneklő Petőfit, de ennél a mindennél is okkal több az, amit Ady bocsát be a költészet kapuján. A tudatalatti forrásokból táplálkozó lelki mozgalmakat nem lehet a Petőfi stílreálizmusával, a logikai és nyelvtani szabályok merev parancsain keresztül átvillanyozni mások lelkébe… Költészetének stiláris értéke rendkívüli, szókincse nem mondható különösebben egyéninek, de szólásai, mondatai annál inkább. Régibb irodalmunkból főleg a kálvinizmus bibliás-zsoltáros stílusa és hangneme tett rá szerencsés nevelő hatást. – Hogy ilyenné lett Ady költészete, abban része van egyes francia öltők példájának, Balassával való lelki rokonságának, kuruc ellenzékiségének, a koreszméknek, de természetesen Ady egyénisége adja az igazi magyarázatot.”

Ő volt az első abban is, hogy Erdélyi Józsefet , a népies költészet megújítóját, az egykori túri diákot már 1933-ban tárgyalta könyvében: „Néhány méltó társa közül kiemeljük itt Erdélyi Józsefet, aki friss modernségű mondanivalói számára meglepő sikerrel tudja felhasználni Petőfinek, sőt a népköltészetnek hagyományos versformáját és ritmikáját. Erdélyi maga is szegény sorsú, népi ivadék, s hogy a népies-magyaros költői formáknak utat nyitott legmodernebb líránkba: ez jelentős érdeme marad.” Közölte tőle Igazán s Magányos csillag című versét, amelynek utolsó versszakai eszméltetően nyitogatták a tankönyv fölé boruló diákkoponyákat.”

1942-ben költözött Kunhegyesre végleg haza. 1946-ban megszervezték Kunhegyesen a Paraszt Dolgozók Gimnáziumát. Orvosának, s egyben jó barátjának, dr. Mándy Istvánnak a biztatására elvállalta a magyar irodalom tanítását, s lakásán oktatott. Ragyogó előadásokat tartott a visszaemlékezők szerint.

1949. július 20-án önkezével vetett véget életének.

Zsigmond Ferenc irodalomtörténész mellszobrát 1986. október 6-án dr. Némedi Lajos avatta fel. A szobor készítője Papi Lajos szobrászművész.

1983. március 4-én dr. Zsigmond Ferenc irodalomtörténész születésének 100 évfordulójára emlékezve tudományos emlékülést tartottak (MTA, Debreceni Akadémiai Bizottság, volt tanítványai és tisztelői) a könyvtárban, koszorúzást a sírjánál és emléktábla avatást a lakóházának falán. Helye: Kunhegyes, Lejtő út 44. Sz. Felirata: E HÁZBAN ÉLT DR. ZSIGMOND FERENC 1883-1949, irodalomtörténész, a(z) MTA tagja. 1983. március 6. Kunhegyes Nagyközség Tanácsa. A városi könyvtár 1986-ban vette fel nevét.

Felhasznált források:
1. A túri Alma Mater: Emlékkönyv a mezőtúri Dózsa György Gimnázium és Szakközépiskola fennállásának 450. évfordulójára című műben olvasható, mely Budapesten jelent meg 1980-ban.
2. Dr. Pókász Ferenc: Emlékezés Kunhegyes Nagyközség szülöttjéről dr. Zsigmond (1883-1949) irodalomtörténész életútjáról, munkásságáról: tudományos és pedagógiai pályájáról (1983. március 6.)
3. Kunhegyesi Nagykun Kalendárium 1993. 75-76. old.
4. Kunhegyesi Nagykun Kalendárium 1998. 54. old.
5. Dr. Kis Margit: Zsigmond Ferencre emlékezem. Kunhegyes, 1985.