Vargha Zoltán református lelkész
1892. november 26-án a kárpátaljai Voloczon született. Nagykőrösön érettségizett 1910-ben, majd Debrecenben végezte el a teológiát 1914-ben. Tiszaroffra került nevelőként. Az I. világháborúban Munkácson kellett jelentkeznie, az olasz frontra (Piave) került tábori lelkészként szolgált. Felesége a tiszaroffi Kovács Irma lett. Két leánygyermekük született: Luca (Szántó Ferencné) és Judit. 1915-ben Masáth Ferenc szalóki lelkészt a kunhegyesi ref. egyház meghívja, helyére a szalókiak rendes lelkésznek hívják.
1921-ben szentelték lelkésszé Debrecenben. 1931-32. tanév első felében Bécsben volt német nyelvű tanulmányúton. 1933-ban Masáth Ferenc kunhegyesi lelkész meghalt, helyére került Kunhegyesre.
Baksa Sándorral és Farkas Lászlóval együtt, majd később önállóan szerkesztette a kunhegyesi Ébredés című református gyülekezeti újságot.
„Szobatudós” volt, állandóan írt, szerkesztett. Költeményei az Új Időkben is megjelentek, valamint az Örömhír c. vallásos gyermekújságban.
Az ő szolgálata idején történik meg a kapcsolatfelvétel 1935-ben Feketiccsel és valósul meg a kunhegyesi Árvaház is.
1944 októberében menekült el családjával Kunhegyesről az oroszok elől, s Budapesten ragadtak. Budapesten is végzett szolgálatokat a kelenföldi református templomban.
1944. december 18-án gyomorvérzésben halt meg. A Farkasréti temetőben nyugszik Budapesten.
Tisztségei: egyházkerületi v. megyei főjegyző, tanácsbíró, esperes-helyettes.
Irodalmi művei: Versei és elbeszélései jelentek meg az Örömhír, a Keresztyén Család és a Magyar Lányok című lapban.