Ulicsni Árpádné (Pónus Julianna) tiszaigari születésű, Kunhegyesen élő amatőr alkotóművész. A természet szeretete, a Föld kincseinek megbecsülése gyermekkorától elkísérte Őt, amire így emlékezik: „A fa ágából, leveléből, termésekből képet, a csutka ízikből babát, morzsolt csutkából kisfogatot formáltam. Ügyes kezű gyermek voltam, és mindig boldogság volt számomra, ha a körülöttem lévő kisebbeknek örömet szerezhettem kincseimmel.”
Szülőfalujában, gyermekkorában érték azok az élmények, tapasztalatok, amelyek máig meghatározzák a természethez, a környezethez való viszonyát. Akkor a szomszéd András bácsi csuhéból font szatyrai készítésének látványa, melyek megélhetésüket biztosították, csodálattal töltötték el.
Tiszafüreden érettségizett, majd a szavasi Óvónőképző elvégzése után 1963-ban kezdte óvónői pályáját Kunhegyesen, ahol napjainkban is igyekszik a gyerekeknek, szülőknek és munkatársainak is közvetíteni mindazt a tudást, amit már gyermekkorában megszerzett és folyamatosan csiszolt a környezetében fellelhető anyagok felhasználásával.
Az igazi alkotó tevékenységének kezdete az 1990-es évekre elején jött el. Ekkor több olyan pályázaton vett részt alkotásaival, melyek a közönség és nem utolsó sorban a szakma elismerését hozták el számára. 1995-ben a Törökszentmiklós által kiírt Betlehem, adventi koszorú és karácsonyfadísz pályázatra beadott alkotásaiért a Betlehemi nívódíjat kapta. A szakmával és a közönséggel ily módon fokozatosan alakuló jó kapcsolat, az elismerő értékelések és mások hasonló tevékenységének megismerése együtt adott lendületet egyéni alkotómunkájához, amit egyre több kiállítás is követett.
Első bemutatkozására Kunhegyesen 1997-ben a művelődési központban, a helyi amatőr alkotók közös kiállításán került sor. Azt azután több környékbeli településről érkező felkérés követte. 2000-ben első önálló kiállítását láthatta a helyi közönség, amit újabb követett Kenderesen, Tiszafüreden, Mezőtúron és Tiszaigaron. 2001-2002-ben Törökszentmiklós, Túrkeve és Tiszafüred kérte fel alkotásainak bemutatására, majd Tiszaszőlős. 2006-ban Szolnokon a Megyei Pedagógiai Napok rendezvényén neves helyi és külföldi óvodapedagógusok elismerését váltotta ki tárlata. Ugyanebben az évben a Föld kincsei címmel nyílt meg lakóhelyén a művelődési központban kiállítása. 1998-ban a Nagykun asszony és nagykun ember c. műve Törökszentmiklóson, majd a III. Országos Aranyszalma hajdúnánási pályázaton is különdíjat szerezett.
2009. március 15-én megnyílt kiállításán felsorakoztatott alkotásai nemzeti ünnepünk városi eseményét tették teljes értékűvé, maradandó élményt nyújtóvá.
Magas szintű alkotómunkájáról a nagy gonddal megformált figurák rendkívüli kifejezőereje, a megkapó, hiteles témaválasztások egyaránt tanúskodnak. Alkotófantáziája és kezei megformáló ereje nyomán kelnek életre a csuhé leveleiből születő szobrok: az emberi élet sorsfordulóit (születés, szerelem, együttlét, gyermeknevelés, öregség) és a paraszti asszonyi (kenyérdagasztás, kemencebevetés, ebédhordás) és férfimunka (vetés, aratás, kaszálás) eseményeit megformáló pillanatok. Gazdag témaválasztásában helyt kapnak a bibliai jelenetek és a történelmi témák (honfoglalás, uralkodóink, 1848-as katonák) is.
Alkotó tevékenységét nemcsak a kiállítások látogatói csodálhatják meg, hanem számos alkalmat megragadva igyekszik átadni tudását és az alkotásban rejlő szépséget gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Rendszeresen közreműködője a művelődési központ játszóházainak, terjeszti városunk kézműves hagyományait pl. az Utazás Nemzetközi Vásárokon, a Hegyesi napok eseményein.