Simai János V. nagykunkapitányról
(in memoriam)

Kunhegyesen született 1950. január 10-én. Anyai nagyszüleinél nevelkedett, akikre mindig szeretettel gondolt egész életében és megemlékezett írásaiban.
Kunhegyesen érettségizett, majd 1974-ben a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. Először Budapesten kezdett dolgozni, de visszatért az általa oly szeretett születési helyére. Családot alapított. Feleségével két gyermeket neveltek fel. Fiuk korai halála mélyen megviselte mindkettőjüket.
A Kunság Népe Termelőszövetkezetben dolgozott. Baráti társaságával megszervezte a Konok Kunok Baráti Egyesületet, a kun népi játékok bemutatása (hordólovaglás, köcsögtörés, kuntolás, erős emberek versenye stb.) volt a fő céljuk. Másfél évtizedig működött egyesületük, s bejárták vele az országot, s Európát is. Szponzorok híján azonban abba kellett hagyniuk ezt a hagyományápoló tevékenységet.
A társadalmi-gazdasági változások idején néhány évet a helyi szakmunkásképzőben tanított. Vidámságot vitt kollégái életébe különleges humorával. Később visszatért a már Zrt-vé átalakított munkahelyére, s innen ment nyugdíjba.
2004-ben a civil szervezetek és a város vezetésének javaslata alapján választották meg Kunhegyes képviseletében nagykun kapitánynak. Ezt a megtisztelő feladatát egy évig látta el hivatalosan, felesége méltó párja volt ehhez a tisztségéhez. Kapcsolatok kezdődtek általa nemcsak a nagykun, hanem a kiskun és jász településekkel. Megbízatásának lejárta után is folytatta megkezdett tevékenységét, kunhegyesi nagykun kapitányként tett vállalásait. Szervezte a hagyományőrző bálokat közösségépítő céllal. A rendezvének bevételéből a kunhegyesi kunkapitányház környezetének szépítését, kerítésének elkészítését valósította meg. Rajzpályázatot hirdetett minden évben gyermekek részére a kunok történetének megjelenítése volt a fő cél. Emellett helytörténeti vetélkedőkön zsűrizett, szervezte azokat.
Sokoldalú, zene- és sportszerető, hagyományápoló ember volt. A helyi sport történetéről, sportolókról éveken keresztül jelentek meg írásai, interjúi a Kunhegyesi Híradó újságban.
A művelődési központhoz való kötődése először könnyűzenei rajongásával kezdődött. Megírta a település beat korszakának és az Androméda együttesnek a történetét. Mint kunkapitány tagja volt a Kunszövetségnek, a Kisújszálláson működő Nagykun Szellemi Műhelynek, a Kapitányok Tanácsának. Szókimondó, a felesleges szószaporítást kerülő személyisége igazi kun emberre vallott.
Figyelemmel kísérte, segítette a település hagyományáért sokat tevő személyek munkásságát. A Kunhegyesiek Baráti Körének munkájában is részt vett.
Szépirodalmi-helytörténeti jelentőséggel is rendelkező írásai a Szavak szárnyán kunhegyesi irodalmi antológiában jelentek meg.
Karcagon a kórházban 2016. július 26-án váratlanul elhunyt. Halálának tényét hitetlenül és megdöbbenve fogadta Kunhegyes lakossága.
Temetésére 2016. augusztus 8-án került sor. Ravatalánál sorfalat álltak kunkapitány társai és a karcagi Huszárbandérium tagjai. Ismerőseinek, barátainak, tisztelőinek sokasága, az egykori Hármas Kerület területéről is, kísérte utolsó útján a lokálpatrióta kunhegyesi nagykun kapitányt, Simai Jánost.
A sírjánál beszédet mondott Illéssy Ádám nagykun kapitány és Borbás Ferenc jászkun főkapitány, aki a szertartás megszervezésében is nagy szerepet játszott.
A kisújszállási Mellofon zenekar rézfúvósa, Csorja Sándor játszotta el az Il Silenziót hamvainak sírba bocsátásakor.
Legyen számára könnyű a szeretett kunhegyesi föld, nyugodjon békében! Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Tisztelője:
Víg Márta