Párdi Mihály gyűjtő, malakológus

1919. július 25-én született Kunhegyesen. Neve nem örökölt, hanem választott, édesapja magyarosította Pigler-ről Párdi-ra, mivel köztisztviselő volt a MÁV-nál. Kora gyermekkorában Budapestre került, ahol magánúton tett érettségi vizsgát, azután pedig gépjárműforgalmi tiszti iskolát végzett és a MÁV-nál helyezkedett el.

Családjuk 1940-ben visszaköltözött Kunhegyesre. Innen vonult be katonának 1940-ben. Megjárta a frontot, majd 1943-ban leszerelt. 1944-ben megnősült. Felesége a kunhegyesi Czégény Mária lett. Sorsuk négy gyermekkel ajándékozta meg őket, két fiút és két lányt neveltek fel.

Nyolc éves korától kezdett bélyeget és régi pénzeket gyűjteni. Első gyűjteménye 1944-ben megsemmisült, de gyűjtőszenvedélye továbbra is megmaradt. Közben 1950-től 1963-ig megyei első osztályú labdarúgó játékvezető volt. Az 1960-as években vásárolta leghíresebb gyűjteményének, „A tengerek ékszerei ”-nek bőröndnyi alapját dr. Petrikovics László szerencsi fogorvostól, s több mint 10 ezer darabból álló gyűjteménnyé fejlesztette.

Tárgyi világunk közel 50 féle, számára érdekesnek, megőrzésre érdemesnek tartott dolgait gyűjtötte: okmány- és postabélyeget, (tulajdonában volt a világ legelső felragasztható okmánybélyege), régi papír- és ércpénzeket, kagylókat, csigákat, korallokat, képeslapokat, szentképeket, kártyanaptárakat, gyufacímkéket, ajánlási ragszelvényeket, kaktuszokat, ásványokat, ék- és drágaköveket, gyógyító hatású ásványokat, ősmaradványokat, különféle termékek címkéit, Árpádházi-királyok pénzeit, madártojásokat, borotvapengék és sajtok címkéit, telefonkártyákat stb.

Állandóan gyarapította tudását. Tagja volt különböző tudományos társaságoknak, egyesületeknek: a Malakológusok Baráti Körének , a miskolci Ásványgyűjtő Körnek , a Magyarhoni Földtani Társulatnak , a szolnoki Kővirág Ásványgyűjtő Körnek , 1952-től haláláig a Magyar Országos Bélyeggyűjtők Körnek .

Sokoldalú emberként ismerték. Településünk tévedhetetlen gombaszakértője volt 1979-től haláláig. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem felkérésére 10 évig volt környékünk gombatérképésze.

Kunhegyesen a Berspednél dolgozott, ami később 51-es TEFU, majd 7-es Volán Vállalat lett, innen ment nyugdíjba, 1975-ben százalékolták le szívgyengeség és cukorbetegség miatt. Később szívműtéten esett át.

1995-ig közel 50 kiállítása volt Kelet-Magyarország (Jász – Nagykun – Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés és Szabolcs – Szatmár –Bereg megye) 27 településén, ahol szakszerű tárlatvezetéseket is végzett.

Az alábbi kiállításairól maradtak fenn vendégkönyvek, meghívók:

•  1983 . március 10. Kunhegyes (Könyvtár): tengeri csigák, kagylók kiállítása tárult a közönség elé; 1984 . szeptember 4. Szolnok : Helyőrségi Művelődési Központ: csiga és kagylógyűjteményéből rendeztek kiállítást; 1984. december 5. Martfű: kiállítás tengeri kagylóiból és csigáiból; 1985 . április 12. Kunhegyes (Könyvtár) „Évmilliók emlékei” címmel rendeztek gyűjteményéből kiállítást; 1985. május 24. Mezőtúr: Túri Fazekas Múzeum: Tengeri kagylók és csigák című kiállítás; 1985. október 7. Kisújszállás: József Attila Városi Művelődési Központ: „Évmilliók emlékei” című kiállítás; 1985. november 1. Derecske : Művelődési Központ Kisgaláriája: „Évmilliók emlékei” című kiállítás; 1985. december 4. Hortobágy , MEDOSZ Művelődési Központ Központi Könyvtára mutatta be csiga- és kagylógyűjteményét; 1986. április 17. Szolnokon a Damjanich János Múzeum Közművelődési terme: Tengeri csigák és kagylókból összeállított kiállítás; 1986. október 8. Tiszafüred: Kiss Pál Múzeum, a Tenger titkai című kiállítás; 1986. december 9. Kunszentmárton: Helytörténeti Múzeum: Tengeri csigák és kagylók című kiállítás; 1988 . március 10. Ásványok világa kiállítása Szolnok: Damjanich Múzeum; 1988. május 19. Tengeri csigák, kagylók kiállítás Tiszaföldvár: Tiszazugi Földrajzi Múzeum; 1988. szeptember 9. Ásvány, csiga és kagylókiállítás Kunhegyes; 1989. március 15-én Papírpénzek, pénzérmék anyagát tárta a kunhegyesiek elé a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtárban; 1989. május 17. Kunhegyes: a gyufacímke-gyűjteményéből rendezett kiállítás; 1989. szeptember 5. Mezőtúr: Móricz Zsigmond Városi Könyvtár: Ásvány- és kőzetkiállítás; 1989. szeptember 19-én Tiszaszentimre: Ady Endre Művelődési Központ: pénz- és érmegyűjteményét mutatta be; 1989. október 19. Tiszaföldvár: Tiszazugi Földrajzi Múzeum: Ásványok világa című kiállítás; 1989. október 20. Tiszaszentimre: Ady Endre Művelődési Központ: kagylók, csigák és más tengeri megkövült lényekből álló anyagát mutatta be; 1989. november 24. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum: Tengeri puhatestűek, tüskésbőrűek és virágállatok című kiállítás; 1990. január 28. Orosháza: Szántó Kovács Múzeum: Tengeri puhatestűek, tüskésbőrűek és virágállatok című kiállítás; 1990. márciusában részt vett a Tavaszi Ásványgyűjtő találkozón és kiállításon Miskolcon; 1990. április 10. Túrkeve: Finta Múzum: Ásványok világa kiállítás; 1990. május 18. Szarvas: Tessedik Sámuel Múzem: Tengeri puhatestűek, tüskésbőrűek és virágállatok című kiállítás; 1990. szeptember 12. Mezőberény: Petőfi Sándor Művelődési Központ: Tengeri puhatestűek, tüskésbőrűek és virágállatok kiállítást; 1990. október 11. Tiszaföldvár: Tiszazugi Földrajzi Múzeum: papírpénzek és érmék kiállítás; 1990. november 23. Nyírbátor: Báthori István Múzeum: kagyló és ásvány kiállítás; 1991. január 18. Nyíregyháza: Jósa András Múzeum; 1991. március 20. Tiszaújváros: Kagylók, csigák, tengeri élőlények; 1991. július 12. Szarvas: Tessedik Sámuel Múzeum: Ásványok világa; 1991. október 2. Kőzetkiállítása Békés : Művelődési Központ; 1991. november 16. Ásványkiállítás Nyíregyházán; 1992. február 10. Mátészalkán mutatta be ásványgyűjteményét; 1993. január 26. Putnok: Gömöri Múzeum: tengeri csigák és kagylók; 1994. január 20. Kunszentmárton: Helytörténeti Múzeum: ásványok és ősmaradványok gyűjteménye volt látható; 1994. augusztus 20. Kunhegyes: Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár: csigák, kagylók, ásványok, ősmaradványok; 1995. március 30. Kunszentmárton: Helytörténeti Múzeum: tengeri csigákból és kagylók.

A kultúra területén végzett munkáját 1989-ben a Szolnok Megyei Tanács közművelődési díjjal ismerte el, Kunhegyes város pedig 1995-ben Pro Urbe kitüntetést adományozott számára.

Álma még életében – Kunhegyes városé maradjon legnagyobb gyűjteménye – teljesülhetett. Hiába ígértek neki többet gyűjteményéért mások, ő szülőföldjét részesítette előnyben. A város megvásárolta a „Tengerek ékszerei” anyagát, érc- és papírpénz, valamint gyufacímke gyűjteményét. Szentképekből álló gyűjteményét a kunhegyesi katolikus egyháznak ajándékozta. Ajánlási ragszelvényekből és okmánybélyegekből (illetékbélyegekből) álló gyűjteményét egy karcagi gyűjtő testvérpár vásárolta meg, kártyanaptár-gyűjteménye Kassai Árpád tulajdonába került vásárlással. A többi gyűjteménye a családban maradt emléknek vagy értékesítésre vár pl. madártojás, telefonkártya, légipostai bélyegek, szakkönyvek stb.

1999. augusztus 10-én halt meg Kunhegyesen. Utolsó földi útján nagy számban kísérték el tisztelői, gyűjtőtársai, gombászok, ismerősei és a város vezetése.