Kolosy Lajos dr . törvényszéki bíró, helytörténész  

1887. március 16-án született Kunhegyesen.

Édesapja Kolosy Mór mérnök (ő tervezte a kunhegyesi Posta és a mellette lévő régi Kunhegyesi Takarékpénztár épületét) és egri főreál-iskolai tanár, édesanyja Lukács Eszter volt. Nagyapja Kolosy Lajos Jászberényben törvényszéki bíró, költő, műfordító (1815-1885), nagyanyja Kulifay Judit (1828-1885), Kulifay Zsigmond (1796-1868) református tiszteletes leánya. Nagybátyja csíkszentgyörgyi és kolosi Kolosy Antal (1851-1924) ügyvéd, aki Kunhegyes polgármestere volt 1884-1890 között.

Kolosy Lajos középiskolai tanulmányainak befejezése után Egerben végezte a jogi akadémiát, s Kolozsváron jogi doktorátust szerzett, majd Budapesten ügyvédi vizsgát tett 1913-ban.

Bírói működését is Budapesten kezdte meg a Polgári Törvényszéknél. Országos jelentőségű közjogi és kultúrtörténeti tevékenységet folytatott. Megjelent „ Nádor a magyar alkotmány terén ” című jogi munkája, melyet az Országos Faluszövetség kitüntetésben részesített. Kutatta a hazai kunok történetét.

1926-ban írta meg Kunhegyes történetét, melynek átdolgozott kiadása 1933-ban készült el. Mindkettőt a kunhegyesi Balla nyomda adta ki. A mű lelkes kutatómunka eredményeként született. Lokálpatrióta lelkületű ember lévén olyan forrásmunkát hagyományozott ránk, ami jelenlegi helytörténeti kutatásunk alapdokumentuma: „BIBLIÁJA”

Dr. Kis Margit: Zsigmond Ferencre emlékezem című írásában említi, hogy városunk könyvtárának névadója „…baráti kapcsolatban volt még Kolosy Lajossal, Kunhegyes monográfiájának írójával is, aki a kunsági múzeumot szervezte.” 1928-ban megjelent munkájában Kolosy Lajos a „ Nagykunsági brigadéros ”-ban emléket állít báró Mészáros János (1737-1801) generálisnak, Kunhegyes híres szülöttének.

1933-ban „ismeretlen” rokonának, nagynénjének, Kolosy Elvira kunhegyesi születésű (1863-1887) fiatalon elhunyt költőnőnek „Cipruslombok ” címen jelentette meg hátrahagyott verseit és írt hozzá előszót. Ezt a művet is Balla Sándor nyomdája adta ki.

1933-ban nyugdíjba vonult és hazaköltözött Kunhegyesre, ahol a Kossuth út 18. sz. alatti házban élt magányosan, szerényen-szegényen. Családot nem alapított.

Jelentést készített 1938-ban a Műemlékek Országos Bizottságának a kolbászszállási templom romjairól. Saját kora, kunhegyesi környezete nem értékelte igazán a helytörténeti kutatásban végzett egyedülállóan fontos tevékenységét. Pályamunkákat is készített a szolnoki múzeum pályázati kiírásaira rendszeresen.

1961. február 2-án halt meg, s a kunhegyesi református temetőben helyezték örök nyugalomba.