Kolosy Iréne Elvira költőnő  

1863. február 10-én született Kolosy Lajos (esküdt, alkapitány, törvényszéki bíró) és Kulifay Judit (helvét kunhegyesi pap leánya) öt gyermeke közül harmadik gyermekként Kunhegyesen.

Az irodalom iránti érdeklődését, írói tehetségét szülei hajlamaiból örökölhette. Édesapja a Hármas Kerület (Jászság, Kiskunság, Nagykunság) legjobban képzett jogásza otthon érezte magát más tudományok és a művészet területén is. Alaposan ismerte és tanulmányozta az ókori római irodalmat. Műfordítással is foglalkozott, elsősorban Vergiliust és Horatiust fordította. Ismerte az antik, időmértékes versformákat, s a klasszikus műveket igyekezett a magyaros verselés szabályainak megfelelve magyar nyelvre átültetni. Ezzel bizonyítani akarta, hogy a magyar nyelv alkalmas a művészetek művelésére.

Édesanyjától örökölte a szép iránti érzékenységét, melankóliára, befelé fordulásra való hajlamát. ( Remény ) Sokáig sem szülei, sem szeretett testvérei nem tudták, hogy Iréne Elvira költészettel foglalkozik. Félénksége abból is adódhatott, hogy ekkor még a líra művelése a férfiak kiváltsága volt. Nyelvi és zenei tanulmányai során megismerkedett a német romantikával, a francia realizmussal és szimbolizmussal.

Első jelentősebb költeményével ( Honvédek sírján ) 1882-ben, 19 évesen lépett a nyilvánosság elé. Sokáig kételkedtek benne, hogy ő írta, apjának tulajdonították ezt a merész hangú verset.

A jászkunsági sajtó elismerését megszerezve művei gyakrabban jelentek meg a nyilvánosság előtt.

Elhatározta, hogy az ótestamentumi zsoltárokat a magyaros verselés formátumába átülteti. Ezekből 69 készült el. A zsoltárokhoz Kálmán Farkas gyüdi, majd gyomai kálvinista lelkész (a költőnő rokona) szerzett zenét. 1883-85 között a Protestáns Lap, 1884-86 között pedig a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap több magyarosított zsoltárát közölte.

Fordított németből (Shiller) és franciából.

1883-ban érkezett el számára a hivatalos elismerés. A Magyar Tudományos Akadémia a kecskeméti Katona József emlékünnepély alkalmával pályázatot írt ki. Kolosy Elvira ezen Katona József emlékezete című ódájával vett részt. Műve a bírálóktól dicséretet kapott. A költőnőt annak idején 1883-ban a kecskeméti diákok babérkoszorúval tisztelték meg (Katona József emlékezete című ódáját elszavalták), melynek szalagján a következő, az ódájából vett idézet volt felírva: „Hullámzó szívének virága a dal.”

Ugyanebben az évben az MTA Arany János emlékére is pályázatot írt ki, melyre Arany János emlékezete című költeményével pályázott a költőnő, s ismét dicséretet kapott.

1885-ben veszítette el édesanyját és édesapját is, aki mindvégig hű maradt az 1848-as eszmékhez. ( Anyám halálakor, Apám halálakor ) A mérhetetlen veszteség bírhatta rá a Levél Kossuth Lajoshoz című episztola megírására.

Szüleinek elvesztése nagy lelki terhet jelentett számára. Jászberényből a fővárosba megy, szeretné magát az országos lapokban is megjelentetni és elfogadtatni.( El innen…)

Szűkös anyagiakkal kellett megelégednie. Művei a Magyar Szalon, Magyar Bazár, Vasárnapi Újság, Ország-Világ című lapokban jelentek meg. A Bolond Istók élclap munkatársa lett. A nagyvárosban azonban magányos volt, úgy érezte nincs szükség verseire. ( Lantom, leteszlek )

1887. november 17-én (18-án) halt meg az Üllői úti kórházban. 24. életévében távozott e világból a magyar irodalom ígéretes költőnője. Szász Károly kálvinista püspök (a költőnő rokona) búcsúztatta. A temetésen még élő testvérei Kolosy Mór és Matild nővére (Takácsy Endre jászberényi ügyvéd felesége) is jelen volt. Berta nővére ( Nővérem sírján ) és Mária Anna húga már korábban meghalt.

1933-ban Kolosy Lajos (a költőnő rokona, unokaöccse) jelentetett meg válogatást Cipruslombok címmel Kolosy Elvira hátrahagyott verseiből.

Felhasznált forrás :
dr. Bodó László: A Nagykunság és Kunhegyes részvétele az 1848-1849. évi forradalom- és szabadságharcban. Bp. 1999. Irányi Dániel Alapítvány. 109-124. o.
Kunhegyesi Nagykun Kalendárium 1992. 73-77. o.
Kolosy Lajos előszava Kolosy Elvira: Cipruslombok című kötetéhez. Kunhegyes, Balla Sándor Könyvnyomdája, 1933.