Kádár Endre író, újságíró a Nyugat első nemzedékének tagja  

1886. december 9-én született Kunhegyesen. Nevét 18 évesen 1904-ben változtatta Schwarcz-ról Kádárra.

Apja, Schwarcz Dávid elismert kunhegyesi szabó volt, Endre fia születésekor már 48 éves. A Jászkun kerület önálló iparosainak 1874-76 között készült jegyzékében neve a kunhegyesi iparosok között szerepel. Az 1886-ban megalakult kunhegyesi ipartestület megválasztott elöljárósági tagja, a kunhegyesi izraelita hitközség tanácsnoka és az 1892-es templomépítő bizottság tagja. Édesanyja, Altmann Anna szintén szabó volt. Fiútestvérei (Sándor és Gyula) ikerként látták meg a napvilágot 1888. január 3-án. Kádár Endre végrendeletében néhai féltestvért is említ.

1904-es kisújszállási érettségi vizsgája után a budapesti egyetemen és Svájcban folytatott bölcsészeti tanulmányokat.

Gulyás Pál bibliográfus közli, hogy hol jelentek meg cikkei, írásai Kádár Endrének : Budapesti Napló (1906/1907 ); Magyar Hírlap (1907/09); A Polgár (1908/09); Politikai Hetiszemle (1908); Nagyváradi Napló (1909); Nyugat (1909-1916); Az Újság (1912/13); Élet (1913/14); Magyar Figyelő (1915. III: Nemzetközi levél) – A Nap . Az I. világháború idején Az Est svájci tudósítója volt.

Novelláit, kritikáit 1909-1919 között közölte a Nyugat. Első kötete 1913-ban jelent meg Asszonyportré címmel, öt elbeszélést tartalmazott.

Nem tudjuk, mikor ismerkedett meg a kezdő író Müller Frigyes festék- és tintagyáros korán kibontakozó grafikusi és festői tehetségű lányával, Líviával. A háborús éveket Svájcban töltötték. Kádár Endre Davosból küldi leveleit Heltai Jenőnek; 1916. február 24-én „mellékeli” először felesége, Mihály Lívia, Lili üdvözletét.

Első regényét, a Balalajkát folytatásban tették közzé a Nyugatban 1918-ban. 1919-ben az Athenaeum Kiadónál jelent meg könyvalakban, melynek borítóját felesége illusztrálta.

A szerelem elmegy című 3 felvonásos színművét a Belvárosi Színház mutatta be 1922. IV. 21-én .

A húszas éveket nagyrészt Franciaországban töltötték feleségével Bölöni Györggyel és Itókával barátkozva. 1934-ből származnak Kádár Endre utolsó levelei Bölöni Györgyhöz.

Önbüntetés című regénye 1935-ben jelent meg az Athenaeum Kiadó kiadásában. E műve Heltai Jenőnek és Gellért Oszkárnak dedikált példányát is őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum. A művészházaspár kapcsolata 25 év házasság után válással végződött. Kádár Lívia új férje dr. Móricz Miklós lett, Móricz Zsigmond testvére.

Kádár Endre novelláiról, regényeiről és színdarabjáról neves kritikusaink, írónk nyilatkoztak.

Illés Endre (1902-1986 író, szerkesztő) írta róla:

„ A harmincas évek végén magas, vékony arcú férfit ismertem meg Babits Mihálynál. Beszélgettünk. Néhány perc múlva feltűnt, milyen óvatos szavú. A Vérmezőre nyíló könyvtárszobában ültünk, az 1920 után feltűnt, halványodó, új francia regényírókról vitatkoztunk… Az idegen férfi szavai csak azt jelezték, ismeri munkáikat… Kádár Endrének két regényét ismertem, a Balalajká-t s az Önbüntetés-t. Ez a két regény a részletek, a valóság, a figurák, az emberi helyzetek szédítő zsúfoltságával lepett meg annak idején. Mintha egy bőröndnyi amatőr fényképpel tért volna haza külföldi útjáról – ilyen volt Kádár Endre regénye, s főként a második, az Önbüntetés. A két háború közötti anarchikus Nyugat-Európáról talán senki sem gyűjtött annyi adatot, mint ő – milyen remek, változatos, éles pillanatfelvételek voltak! Balzac, Proust, Valéry-Larbaud regényeinek gazdagsága…

Földi Mihály (1894-1943 író, szerkesztő) Egy nagy tehetség a csöndben címmel készített a Nyugatban 1923-ban esszét Kádár Endréről: „…Már megismertem az írót s halk szavú társaságában néhány nagyon kellemes félórát töltöttem el. …finom gesztusaiból, egy-egy elejtett szavából nagy kultúrát éreztem ki, sovány arca mögött az érzések, tépelődések nem mindennapi, nagy világát sejtettem meg… egy színdarabot ettől az írótól: A szerelem elmegy , a Belvárosiban játszották. Az is remekmű a maga nemében. Körülnéz az ember. Hogyan? Hisz itt egy nagy tehetség él?! Valaki, aki a legelsők közül való! …

Mondatain germán és francia íz érződik, amely jóleső falat az ínyenceknek, de kellemetlen eledel a grammatikusoknak… Kádár Endre két könyve (Balalajka, A szerelem elmegy) több a művészetnél. Maga az élő talentum.”

Schöplin Aladár (1872-1950 író, kritikus, irodalomtörténész)

„… regényének mindjár az elején van egy nagy jelenet, amely olyan próbája az író mesterségbeli tudásának, ízlésének, embereket és helyzeteket megérteni és megértetni tudásának, amilyet nem minden író merne vállalni… A tömérdek részlet sokaságáért, életszerűségéért, megvilágító erejéért azonban, így is bámulatunk kíséri elejétől végig a Balalajka íróját.”

Zilahy Lajos (1891-1974 író, szerkesztő):

„… Kádár Endrét a nagy oroszok és nagy franciák, elsősorban Dosztojevszkij és Tolsztoj, más oldalról Balzac és Flaubert legbensőbb hatásai mélyítik. Épen a két irányú elmélyedésre gondolva nem tartom véletlennek, hogy a Balalajka férfihőse orosz forradalmár, asszonyhőse pedig vérbeli francia nő…

Amilyen különállásnak számított regénye (Balalajka) az új magyar prózában, ugyanolyan egyéni utat jelez háromfelvonásos színműve, „A szerelem elmegy” az új magyar drámában…a közönség padsoraiból meglepődve és idegenkedve néznek fel a különös lélekfaragó emberre, aki Ibsen és Strindberg rokona.”

„Kádár Endre regénye talán intellektuális írás, de az élő erő lenyügöző sulyával és termékenyitő dinamikájával hat reá. Ahogy megirja a dolgokat, abban nincs modor és mégis uj... Sulyos és fontos mondanivalói számára tudott uj kifejezési formákat találni. Mindenütt éreznem kell, hogy ez a regény a mondanivalója miatt készült és nem magáért a regényért… Soha könyv aktuálisabban nem jelent meg…”

Füst Milán (1888-1967 költő, író, esztéta) már-már bántó hangvételű kritikája az Önbüntetés című Kádár Endre regényről 1935-ben a Nyugatban látott napvilágot: „Ez olyan művészi, hogy már nem is művészi… Így nől néha naggyá egynémely talmi értéktelenség szemünk láttára. S mi mind hallgatunk. Ez nem nagy baj, de így van. Bizony egy kis kútmérgezés előfordul az irodalomban…

- Egy máris legendás hírű regény pályafutásának első ilyen pillanatait vélem tettenérni… úgy e regény maga, mint a róla eddig elhangzott vélemények a legnagyobb irodalmi tévedés…

Németh Andor (1891-1953 író, költő, kritikus) a Toll ban ezt írta az Önbüntetésről: „… a regény remekmű, bár ,,majd nem olvashatatlan”

Talán ezek az éles kritikák és magánéletének válsága nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy Kádár Endre szépirodalmi jellegű írásairól ettől kezdve nincs adatunk. Életéből még kilenc év volt hátra. Vajon dolgozott-e irodalmi művön? Talán már soha nem tudhatjuk meg. Tudjuk viszont, hogy haza-hazalátogatott édesanyjához, aki a Kígyó u. 82. sz. alatt lakott Kunhegyesen.

Aztán megszülettek sorban Magyarországon a zsidótörvények: 1938. XV. tc., 1939. IV. tc., 1941. XV. tv.

1944. szeptember 22-én készíttette el végrendeletét, bizonyára ekkor már életben maradását is reménytelennek tartotta a fajgyűlölet lázában égő Európában, s az attól megfertőzött szeretett hazájában.

Kádár Endre utolsó lakhelye Magyarországon Győrben volt. Innen került Auschwitzba, ahol 1944 novemberében halt meg.

Kenyeres Zoltán (1939) irodalomtörténész, kritikus a következőket írta róla: „… 1911-ben volt a Nyugatban egy akkor nagy vihar kavart novellája (Játék), mely egy modernebb, nyíltabb, szókimondóbb világszemlélet felé törte az utat. Nekem ez a novella hívta fel figyelmemet a többi írására.”

Komlós Aladár ( 1892-1980 író, költő, irodalomtörténész) Kádár Endréről készített írásának néhány sora került az emléktáblára: „ Ismeretlen sír borítja Kádár Endrét, a magyar lélektani regény egyik legfinomabb alkotásának spirituális emelkedettségű íróját.”

A második világháborút, a vészkorszakot túlélő kortársai nem feledkeztek meg róla, ha csak egy (Karácsony) novellájának közlésével is, de felvették őt az 1947-ben megjelent Bóka László által szerkesztett Mártír írók antológiájába , az 1970-ben megjelent „ S két szó között a hallgatás ” c. Keresztury Dezső és Sík Csaba által szerkesztett kétkötetes antológiába, s az Illés Endre által 1977-ben szerkesztett Magyar elbeszélők 20. század II. köt . (Magyar remekírók) kötetébe (Játék). 2004-ben jelent meg a Százéves karácsonyok c. antológia, melyben szintén szerepel Karácsony c. elbeszélésével. A Szavak szárnyán c. kunhegyesi irodalmi antológiában is közöltük említett írását. Az Emberek az embertelenségben, a Kunhegyesi helytörténeti füzetek 3. számában pedig a Weisz Ferenc titka című elbeszélését tettük közzé.

Kenyeres Zoltán a Balalajká-t a Vigiliá ban (1990), Bikácsy Gergely a Holmi ban (1992) ismertette Balalajka és Önbüntetés c. regényét. Tasi József a Somogy ban (1996) írt Két író és a kreatív múzsa címmel tanulmányt.

2007. április 22-én emléktáblát avatott tiszteletére a kunhegyesi városi könyvtár előtti parkban a Kunhegyesiek Baráti Köre (KBK) és a Kunhegyesről elhurcolt és elpusztított magyar zsidóság emlékére (KEEMZSEA) Alapítvány.