Dr. Herczegh Béla ügyvéd, parlamenti képviselő

Szabadkán született 1874. augusztus 5-én, ahol édesapja, Herczegh Miklós MÁV vasúti mérnök, államvasúti felügyelő volt.

Anyai ágon derzsi eredetű gazdatiszti családból származott, édesanyja Fekete Janka, néhai Fekete László Tisza-szabályozási mérnök és ügyvéd leánya volt.

A nagyváradi és a kolozsvári iskolák elvégzése után jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen kezdte és a budapesti egyetemen fejezte be. Az egyetemeken az Egyetem Kör elnöke volt.

Joggyakorlatot Szmik Lajos és dr. Vámossy Károly budapesti ügyvédek irodájában folytatott. 1902-ben nyert ügyvédi oklevelet. Családja rokoni körbe Kunhegyesre költözvén, ő maga Kisújszálláson kezdte meg ügyvédi gyakorlatát, s tevékenyen részt vett a vármegye közéletében. 1906-ban nősült, felesége Simon Gizella, Simon Dezső m. kir. közigazgatási ítélőbíró leánya volt.

Az 1914. XV. törvénycikk Kunhegyest az országgyűlési választókerület székhelyévé tette. Az I. világháború után 1922-től 1934. október 14-én bekövetkezett haláláig a kunhegyesi kerület országgyűlési képviselője volt egységespárti programmal. Megválasztásáról a következőket olvashatjuk: „Az 1920-ban és 1922-ben megtartott nemzetgyűlési képviselőválasztások alkalmával a kúnhegyesi választókerület kisgazdapárti jelölteket választott meg. 1922-ben Herczegh Béla volt kúnhegyesi lakos ügyvédet választotta meg a kerület nemzetgyűlési képviselőjének. Előtte kúnhegyesi ember még nem volt tagja a parlamentnek.”

A nemzetgyűlésen az igazságügyi, közgazdasági, mentelmi és igazolási bizottságokban dolgozott. Tagja volt a frankhamisítás alkalmával kiküldött parlamenti vizsgáló bizottságnak. Parlamenti beszédeiben főként jogi és közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Tagja volt a kir. Kuria ügyvédi tanácsának.

Az egyházi életben is tevékenyen részt vett, 1918-tól a kisújszállási egyház főgondnoka, 1923-tól egyházmegyénk tanácsbírája volt.

Kunhegyesről Herczegh Béla a következőket írta a Nagykún városok c. kiadvány előszavában: „Kúnhegyes a Nagykúnság egyik legszebb helye. Nemcsak külsőleg, de a szó lelkileg vett értelmében is. Derült, egyenes és fás utcái szinte kifejezik népének egyenes és derült lelkét. Dombra épített, messzire ellátszó és messzeföldön híres kéttornyu temploma és szép iskolái pedig példázzák népének áldozatkészségét és megértő szeretetét. Aki Kúnhegyes népét közelebbről megismerhette, a magyarság szép és nemes lelki tulajdonságait ismerhette meg páratlan vendégszeretetében, okos önmérsékletében és józan haladásában. Kúnhegyes népét ismerni és szeretni egyet jelent.”

Felhasznált források:

A Hevesnagykunsági Református Egyházmegye múltja. I. köt. Írta: Tóth Dezső. Debrecen, 1942. 288. old.)

Nagykún városok: 1920-1930. Szerk. Oroszlány Gábor. Karcag, 1930. 149-150. old.