Gy. Molnár István festőművész

1933. február 3-án született tősgyökeres kunhegyesi családban. 1938-ban Budapestre költöztek. Édesapja 1943-ban bekövetkezett korai halála miatt a család visszaköltözött Kunhegyesre. Gimnáziumi éveit Kisújszálláson töltötte, ahol 1952-ben érettségizett. Itteni rajztanárától, Rákosy Zoltán festőművésztől kapta az első instrukciókat.

Ezután került a Képzőművészeti Főiskolára 1952-1959-ig, ahol Pap Gyula, Bán Béla, Fónyi Géza valamint Bernáth Aurél tanítványaként sajátította el művészeti ismereteit. 1959-ben tagja lett a Fiatal Művészet Stúdiójának, 1963-ban pedig a Képzőművészeti Szövetségnek.

A festőművész 1969 óta él Szentenre művésztelepén. Családot alapított, három gyermeke született. Húsz éven keresztül, 1961-től szinte csak grafikákat, rézkarcokat, rézmetszeteket készített. Kezdetben nagyméretű dekoratív és főleg színes grafikákat készített.

Az egyik legkiválóbb rézmetszőnek és rézkarcolónak tartották, sok nyomata múzeumba került. Japánban is nagy sikert aratott rézkarcaival. 1980 körül aztán egyre nagyobb erővel feltámadt benne a hosszú időre eltemetett festő. Ebben az időszakban született a „Törökvilág Magyarországon” sorozat, a Savanyó Jóska, a Zarándoklat, a Pásztorok, az Ármány és szerelem és a Fekete bojtár kép. A Szentendrei Képtár kiállította festményeit, s 1985-től a szentendrei művészeti élet élvonulatához tartozik.

1986-tól csak a természet után fest.

Az utóbbi tíz évben azonban szinte csak szentendrei táj- és városképeket fest. A város történeti szegletei, rohamosan fogyatkozó régi utcaképei, épületei kerülnek vásznára. Saját szavaival fogalmazva „leletmentő” tevékenységet végez. Szinte versenyt fut az idővel, egyre kevesebb az olyan hely, ahol festőállványát leteheti, mert vásznára kívánkozik a látott táj. Szándékosan keresi azokat a helyeket megörökítésre, amelyekről tudja, hogy a nagyszülők után az unoka is ugyanazon a helyen érzi magát otthon. „A képek meg egyre pontosabban, szebben mutatják meg Szentendrét, amit az elődök: Sverák, Onódi, Bánovszky, Ilosvai, Jeges, Pirk és még mások nagy szeretettel örökítettek meg az utódoknak” – írja róla Deim Pál művészbarátja.

Műtermében szívesen fest csendéleteket is, főleg mezei virágokat. Legszívesebben azonban kinn a szabadban, a természet után szeret festeni. Egy témán sokáig dolgozik, s általában többször megfesti.

Nagynevű földijéhez, Ilosvai Varga Istvánhoz távoli rokoni szálak is fűzték. Róla a következőképpen vall: „Szentendrei viszonylatban is nagy kolorista volt. Festészetéből, a vele való kapcsolatból csak később tudtam profitálni, ugyanis amikor én az első természet utáni képemet megfestettem a Pilisben 1984-ben, akkor ő már hat éve nem élt.”

1995. augusztus 31-én Ilosvai Varga István festőművész emlékére Kunhegyesen rendezett emlékünnepségen Gy. Monár István festőművész vehette át először a néhai kunhegyesi születésű festőművész emlékére özvegye által alapított Ilosvai Varga István-díjat.

Az 1996-os kunhegyesi Legénybot Alkotótáborban készült festményét a városnak ajándékozta. Korábban pedig 10 db grafikát és 1 db festményt. 2000. március 15-én volt kiállítása Kunhegyesen.

2003. augusztus 20-án Szentendre város Pro Urbe kitüntetést adományozott számára.

Meghalt 2010. január 15-én Szentendrén.

Egyéni kiállításai:
1963. Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1967 Dürer terem, Budapest
1970 Derkovits Terem (TV Galériája), Budapest
1976 Szentendre – Művésztelepi Galéria
1976 Kultúrközpont, Hajdúszoboszló
1980 MN Helyőrségi Művelődési Otthon, Nagyatád
1984 Déryné Művelődési Központ, Karcag
2000 Ilosvai Varga István Művelődési Központ, Kunhegyes
2003 Abádszalók

Közös kiállításai:
1964 Grafikai Biennálé, Lugano
1965-67 Intergrafik, Berlin
1966 UNESCO Kiállítás, Tokio
1967 Ifjúsági Grafikai Biennálé, Párizs
1970 Essen (Nyugat-Berlin)

A felsoroltakon kívül több kollektív kiállítás résztvevője volt: Görögországban, Jugoszláviában és az USA-ban.

Felhasznált irodalom:
Deim Pál: Gy. Molnár István 70 éves! (Szentendre és Vidéke 2003. február 7.)
Jenei Gyula: Elveszett hangulatok nyomában: Beszélgetés Gy. Molnár István festővel. In. Kunhegyesi nagykun kalendárium 1996. 166-167. old.
Nagy János: Festőbarátom. (Szentendre és Vidéke 2003. február 7.)
Takács Kristóf: Szent István-napi ünnepség a városházán (Szentendrei Tükör. 2003. V. évf. 7. sz.)
Tar Géza: Gy. Molnár festőművész kiállítására. In. Kunhegyesi nagykun kalendárium 2001. 126-127. old.
Török Katalin: A festői téma. (Szentendre és Vidéke 2003. szeptember 12.)
Török Katalin: A csendes hétköznapokat szeretem (Szentendre és Vidéke 2003. február 7.)
Víg Márta: Az utolsó „leletmentő, plenerező” szentendrei festő. In. Kunhegyesi nagykun kalendárium, 2004. 157-158. old.