Berecz András ének- és mesemondó művész

1957. október 29-én született Budapesten.
Az első dalokat édesanyjától, Tanka Máriától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa Tanka Gábor lánya volt.
Egyedi történeteit, zenéit főleg Erdélyben, Moldvában, a Felvidéken, Somogyban, a Nagykunságban és a Nyírségben gyűjtötte. Tagja volt a Kodály táncegyüttesnek, és barátaival létrehozta az Egyszólam – s Ökrös zenekart.
1997-ben „Bú hozza, kedve hordozza” címmel néprajzi tanulmányt jelentetett meg a néphagyomány ismeretlen zeneesztétikájáról.
A millenniumi ünnepi évben került kiadásra a Kőkertben liliom című CD-je, amelynek énekei a vérszerződéstől a Szent Korona-szövetségig követik nyomon a magyarság útját, sorsának alakulását.
2001-ben Rokonok söre címmel csuvas népköltészeti fordítása jelent meg.
2003-ban Kőkertben liliom II. Felítő: népdalok, mesék című CD-je látott napvilágot. 2004-ben Szegen csengő: mesék, népdalok a Nagykunságról és annak környékéről, muzsikával c. Gyulai Líviusz által illusztrált kötete jelent meg 2 db CD melléklettel.

Díjai, elismerései:
Népművészet Ifjú Mestere-díj (1985); Magyar Művészetért-díj (1990); Magyar Köztársasági Érdemkereszt (1993); Alternatív Kossuth-díj (2005. március 19.)

Róla írták:
Antall István: A teljes azonosulás: Berecz András mesés alakja. In. Eső 2001. nyár. IV. évfolyam/2. szám. 137-144. old.
Bartha Júlia: „Bírem bellő, íkem ígő, ecsém eszi, törvíny teszi…” Berecz András: Szegen csengő. In. Kunhegyesi nagykun kalendárium 2009.234-236. old.
Dancs Rózsa: Berecz András különös művészete
Pósa Zoltán cikke (Magyar Nemzet, 2005. március 19. szombat. 15. old.)