Bán István, református lelkész

Debrecenben született 1884. augusztus 30-án. Elemi iskoláitól kezdve mindvégig a debreceni kollégium diája volt, s itt emelkedett fokról-fokra tanítómestereinek becsülésében, itt haladt előre tudományokban: legelső lett az elsők között, az 1907-08. iskolai évben széniora a híres főiskolának. A következő tanévben a kollégium külföldre küldte. Fél esztendeig a strassburgi egyetemen tanult, majd a másik félévet a berlini egyetemen töltötte. A törekvő magyar diák keresett és talált is alkalmat magának, hogy meglátogassa Párizst, nemkülönben Belgium Hollandia, Németország Svájc, Felső-Olaszország és Ausztria nevezetesebb városait. Dús tapasztalatokkal meggazdagodva tért vissza hazánkba s a hatalmas hódmezővásárhelyi gyülekezetben lett segédlelkész és egyházi anyakönyvvezető. 1910-ben, 26 éves korában hívta el lelkipásztorául a bihari egyházmegyében levő bojti gyülekezet. Egyházmegyéje hamar észrevette kiváló tehetségeit, lelkészegyesületi jegyzővé, majd 1917-ben az egyházmegye lelkészi jegyzőjévé választotta. A trianoni országromlás után egyesült a két megcsonkított egyházmegye: a bihari és az érmelléki. Az egyesült csonkaegyházmegyék továbbra is jegyzőjükké választották. 1922-ben egyházmegyei tanácsbíró, 1924-ben egyházkerületi képviselő, 1930-ban helyettes esperes lett, majd egyházkerületi tanácsbíró.

Bihar vármegye törvényhatóságának 1929-től választott tagja. 1912-ben ő szervezte meg falujában a Hitelszövetkezetet, s ennek negyedszázadon át ügyvezető elnöke volt. Hasonló minőségben vezette 9 éven át a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet is. Szociális munkájának fényes eredményei mutatkoztak. Bojt község határának több, mint harmadát tette ki egy 2000 holdas, nem keresztyén kézen levő birtok. Ezt ő szerezte meg községe népének. S az ő munkájának eredménye, hogy a szegény kisgazdák, földműves napszámosok az új szerzemény vételárát 8 esztendő alatt kezük munkájával, ésszerű takarékoskodással teljesen kifizették.

Kunhegyesen 1938. február 16-án lépett hivatalába.

Bán István hitvese a kunhegyesi születésű Szabó Sándor túrkevei lelkésznek leánya, Szabó Sarolta volt. Négy gyermekük született: két fiú és két lány, kik közül ifjú Bán István (1921-2004) szintén református lelkész lett.

Hosszú éveken keresztül állt a kunhegyesi református gyülekezet élén. A gyülekezet minden tagját ismerte, törődött az emberek gondjaival, mindig készen állt, hogy lelki vigaszt nyújtson, hogy segítsen a rászorultakon. Prédikációi, ünnepi beszédei és megemlékezései élményszámba mentek. Az akkori református elemi iskolára igen nagy figyelmet fordított. Gyakran órákat látogatott, beszélgetett a tanítókkal, vallásórát tartott, konfirmációra készített föl. A messze földön híres, megcsodált szép nagy műemlék-templomunk rendszeresen zsúfolásig telt hívekkel, még a két karzat is.

A második világháború idején nem hagyta el városát, nem hagyta cserben a gyülekezetét, s mindent megtett, hogy a település mennél kevesebbet szenvedjen a front pusztításaitól.

1967-ben halt meg. A kunhegyesi református temetőben nyugszik.