Alexander Imre alispán

Alexander Imre 1919. szeptember 6-tól 1944. június 30-ig állt Jász – Nagykun – Szolnok vármegye közigazgatásának élén. Ő töltötte be ezt a tisztséget a leghosszabb ideig az 1876-ban alakult megye történetében. Hivatali működéséről sok írásos dokumentum maradt fenn.

1883. december 30-án született Kunhegyesen. Édesapja Alexander László mérnök, édesanyja Csávás Mária volt. Az Alexander család Szigetvárról származott, görögkeleti vallású. Alexander Demeter nagypapa felesége Vitkovics Heléna, Vitkovics Mihály magyarországi szerb író és költő unokahúga volt. Az anyai nagyapa, Csávás Imre a Szolnoki Királyi Törvényszék bírája a 19. század utolsó évtizedeiben, református vallású.

Kunhegyesen járt elemi iskolába. 1893-ban a Szolnoki Főgimnáziumba került, ahol 1901-ben érettségi bizonyítványt szerzett. Jog- és államtudományi tanulmányait az egri jogakadémián végezte el 1905-ben. 1907-ben közigazgatási gyakornokként Jász – Nagykun - Szolnok vármegye szolgálatába lépett. Második unokatestvére, dr. Back Andor kunhegyesi főszolgabíró mellett dolgozott. 1908-ban tb. szolgabíró, ugyanebben az évben (1908. okt. 16.) szolgabíróvá választották és Jászapátiba helyezték szolgálattételre, ahol a kihágási ügyekben önálló bíráskodási jogkört kapott. (Azért helyezték el szülőhelyéről, hogy ne legyen közvetlen alárendeltje unokatestvérének.) 1909-ben gróf Amásy Imre főispán visszahelyeztette Kunhegyesre a Tiszai felsőjárás szolgabírájának. 1910-től (okt. 17.) vármegyei aljegyző.

1913-tól tiszteletbeli főszolgabírói címet szerzett. 1914-ben a vármegye egyik legjelentősebb pénzintézetének, a Tiszavidéki Hitelintézet és Takarékpénztár Rt.-nek választmányi tagjává választották. 1915-ben, az I. világháború idején felmentették a katonai szolgálat teljesítése alól, mivel vezető tisztséget töltött be a megyei közigazgatásban. A szolnoki református templomban Jelenek Ilonával házasságot kötött 1915. július 27-én, akivel 54 éven át boldog házasságban élet. Házasságukból egy leánygyermek, Magdolna született 1916. augusztus 10-én. 1916-tól II. főjegyző.

Vármegyei szolgálata a Tanácsköztársaság idején megszakadt. A főjegyző szembehelyezkedett a kommunista hatalommal és a szolnoki felkelésben a Fehér Gárda tagjaként fegyveresen harcolt a Szamuely-különítmény ellen. Román fogságba esett, majd szabadulása után visszatért Szolnokra.

„1919. szeptember 6-tól helyettes alispánként működött. 1920. június 21-én a törvényhatóság alispánná választotta. Személyére Maklári Károly kunhegyesi református pap tett javaslatot, melyet egyhangúlag támogattak. A forradalom és a kommunizmus után vaseréllyel hozta rendbe a vármegye közigazgatását, az ő érdeme, hogy a legrövidebb időn belül helyreállt a rend, az élet- és vagyonbiztonság. Az újjászervezett adminisztrációt mintaszerűvé fejlesztette. … Óriási teendők vártak az első időben a vármegyei adminisztrációra, melynek élére mint helyettes alispán, Alexander Imre került. Megfeszített munka árán a legelső nehézségeket sikerült is legyőzni. Nemsokára (1919. november végén) a vármegye tiszáninneni, majd 1920. februárjának végén s március elején a tiszántúli része is felszabadult a román megszállás alól… Az új főispán-kormánybiztos a június 21-i közgyűlésen tette le a hivatali esküt. Ugyanekkor a közgyűlés Alexander Imrét h. alispánt egyhangúan alispánná választotta… Különleges érdemei vannak a vármegyei utak és hidak kiépítése körül. – A szolnoki ág. Hitv. Ev. Egyház felügyelője, több egyesület elnöke vagy díszelnöke.”

„Alexander Imre a súlyos viszonyok között, midőn az ország szétdarabolva egy új korszak küszöbén állt, hazafias irányban működött közre a vármegye kormányzásában. A vármegye közönsége – midőn Alexander Imrét az alispáni állással megtisztelte – ezen eddigi hivatali tevékenysége iránt való elismerésének adott kifejezést. Jásznagykunszolnok vármegye fennállása óta ez az első eset, hogy kunhegyesi ember a vármegyei kormányzat élére került.” 2 1920 szeptemberében a Teleki-kormány belügyminiszterének előterjesztése alapján a kormányzó Lippich Istvánt nevezte ki a vármegye főispánjának, aki korábban a megye II-od főjegyzője, Alexander István alispán beosztottja volt. Az új főispán rosszindulatú jelentési nyomán 1921 nyarán fegyelmi vizsgálatot indítottak az alispán ellen. Ebből a fegyelmi ügyből Alexander Imre győztesen került ki, feljelentőjét felmentették tisztségéből.

1926-ban Jász – Nagykun – Szolnok vármegye fennállásának 50. évfordulóját a kormányzó részvételével ünnepelték meg. Az ünnepség megszervezése az alispán nevéhez fűződik. Különösen sokat tett a megyei közkórház fejlesztéséért.

Cseh Géza a következőket írja Alexander Imréről szóló tanulmányában: „A hivatalos ügyeket a törvények és rendeletek szigorú betartásával, de sohasem merev alkalmazásával intézte. Beosztottjaival szemben következetesen és jóindulattal bánt, a fegyelmi vétségekkel szemben azonban nem volt elnéző. Önzést és fölényességet sem munkatársai, sem a hozzá forduló felek nem érezhettek viselkedésében. Mindenkivel korrekt módon, rangjuktól és vagyonuktól függetlenül, emberséges hangnemben tárgyalt, amely bizony az 1920-as, -30-as évekre jellemző merev társadalmi és érintkezési viszonyok között a magas beosztású tisztviselők részéről nem volt általánosan tapasztalható jelenség… kifogyhatatlan energiája, hatalmas munkabírása és kiváló szakmai képességei révén fogalommá vált Jász – Nagykun – Szolnok vármegyében.” 1

Számos gazdasági vállalkozás, pénzintézet, kulturális, sport és szociális jellegű egyesület választotta meg az alispánt elnökévé, igazgatósági tagjává, díszelnökévé. Életét szinte teljesen kitöltötte a sok hivatalos és félhivatalos elfoglaltság. Barátai és ismerősei körében szabadsága idején szívesen járt vadászni. Utazni nem igen szeretett külföldre.

1928-ban ő vezette a vármegye küldöttségét Kossuth Lajos New York-i szobrának leleplezésére. Mélyen vallásos lelkületű ember volt. A szolnoki evangélikus templom építése idején az evangélikus egyházközség felügyelője, világi elnöke volt. Rengeteg adományt szerzett különböző helyi és országos gyűjtés által a felépülő templomhoz.

A megyei közigazgatásban végzett munkája elismeréséül többször is magas kitüntetésben részesítette Horthy Miklós kormányzó. 10 éves alispáni működése jubileumán megkapta a másod osztályú magyar érdemkeresztet, az akkor egyik legnagyobb állami kitüntetést. 1939. december 20-án újabb tíz évre választották a vármegye alispánjának. Az alispán országos viszonylatban is a legelismertebb köztisztviselők közé tartozott az 1940-es években. 1942-ben a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének elnöke lett. Életének 60. évében bejelentette, hogy nyugdíjba kíván vonulni. A vármegyei törvényhatóság kérésére azonban szolgálati idejét 1944. június 30-ig meghosszabbították. Ezután vonult nyugalomba (a háborús évek kétszeres beszámításával) 44 évi szolgálati idő után.

1944 őszétől az 1969. február 20-án bekövetkezett haláláig Budapesten lakott. A Farkasréti temetőben tartott gyászszertartás után (Várady Lajos budavári lelkész búcsúztatta) Szolnokon helyezték végső nyugalomra 1969. március 1-jén.

Kuthy Dezső ny. püspök, Alexander Imre régi ismerőse az alispán halála hírére ezt írta róla: „Láttam legmagasabb rangúak és legegyszerűbb emberek között. Semmivel sem volt alacsonyabb azoknál és nem nézett magasabbról ezekre.” 1

Felhasznált forrás:

Cseh Géza: Adatok Alexander Imre alispán életútjához (Kunhegyes 1883 – Budapest 1969) In. Zounuk Levéltári Évkönyv14./ Szerk. Zádorné Zsoldos Mária. Szolnok, 1999. 143-162. old.
Kolosy Lajos: Kunhegyes története. 1926. 32. old.
Scheftsik: Jász – Nagykun – Szolnok vármegye múltja és jelene: Szolnok, 199. old.